Laci

---

A narancs gerezdjeire hullott, ő pedig ott állt az asztal mellett, benne egy olyan körben, amire nagyon nem vágyott. Most már nincs menekülés. 

- Egészségünkre! - mondta a főkolompos.

Ismét egy olyan nap, amikor nem tud eleget tenni a fogadalmának. Megint menekül. És nem old meg semmit. Így megy ez...

Az ital tömény volt, erős, csak úgy égette a torkát. A többiek hamarabb lehúzták és már nyúltak a narancssárga gyümölcs felé, de ő képtelen volt egy centit is elmozdulni. Borzasztó hányinger tört rá, és úgy érezte, ezúttal nem az italtól, hanem a saját gyengeségétől háborog a gyomra.

---

Összefolytak a hangok a levegőben, alig volt eszméleténél. Nagyjából felfogta, hogy aggódó emberek veszik körül és a nevét kántálják, aztán meg ostoba módon kérdéseket tesznek fel arról, hogy hallja-e őket és jól van-e, mintha nem lenne tökéletesen nyilvánvaló, hogy képtelen a reagálásra. A személyeket azonban nem tudta beazonosítani, csupán sejtései voltak. Az utca köve hideg volt, felcsúszott pólójának hála ráadásul pont a bőrét érte a kellemetlen érzés. Mégis lehetetlennek tűnt, hogy felálljon, vagy akár csak odébb guruljon egy kicsit. Körülötte szanaszét köpetek, üvegek, hányásmaradékok hevertek, közülük néhánynak ő volt a gazdája. Abban a pillanatban szívesebben meghalt volna, minthogy bármi mást kezdjen magával és az életével.

---

A másnap rettenetes volt, sokkal pokolibb, mint a sok-sok korábbi. Gyorsan kirohant a vécébe és húsz percig bent volt, de ez aligha jelentett végleges megoldást a nap további részére. Még néhányszor kifutott, egyszer el sem jutott a kagylóig, csupán a csapig. Nem tudta eldönteni, hogy a feje fáj-e jobban vagy a hasa. Egy múltbéli éjszaka jutott eszébe meg egy beszélgetés, ahol teljes őszinteségével és minden fájdalmával ecsetelte valaki nagyon fontosnak, hogy szíve szerint azért lenne minden nap részeg, vagy inná magát egyszer halálra, hogy soha többet ne kelljen a felkeléstől szenvednie. Utálta, hogy nem járt sikerrel ezúttal sem.

---

Viktor abbahagyta a kétségbeesett ordibálást és ajtópüfölést, majd egy határozott mozdulattal rárúgta az ajtót. A fürdőhelyiség steril fehérségét megtörte a piros vér. Viktor kis híján összeesett a látványtól. Ő pedig csak vagdosta magát a kezében levő nagyobb darab üveggel, lassan, mechanikusan, majd egyre gyorsabban és egyre magasabbról, s ahogy a fájdalom növekedett, úgy torzult és erősödött a torkából feltörő hang is. 

- Véget kell érnie - gondolta. - Véget kell érnie, itt és most. Ha meg akarja akadályozni, őt is megölöm.