Az egyik...
"- A hegy orma fenyegetően néz le ránk.
- Lassul a szíved...
- De dobog."
A másik...
"- Mi már sosem aludhatunk, igaz? Örökké álmatlan és nyugtalan éjjelek várnak ránk. Ugye jól gondolom?
- Pontosan így van. És csak őszintén remélhetem, hogy az egyiken meglátod majd a gyönyörűségét mindennek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése