Alakulunk

A kezed tedd szét, hogy érezd, 

milyen, ha a madár 

oly magasan, hogy a csőrébe 

férjen be a táj, 

te a virágot, én meg csak a tövist 

szeretem, 

nekem ne mondd, hogy bocsánat, 

ilyen a szerelem! 

Idilli kép

"Rá kellett jönnöm, miközben a boldogságot kerestem, hogy igazán sehol máshol nem lelek megnyugvást, csak a természetben. Tudom, ez óriási közhely és mindenki elmondja magáról, de akkor sem nyilatkozhatok mást. A minap a meggyfák alatt heverésztem a fűben és az eget bámultam, néztem, ahogy elúszik egy-két felhő, s hallgattam, ahogy a tökéletes csöndet olykor madárdal töri meg. Néhány éve az óceánnal néztem farkasszemet, ott ültem, ahol már nedves a homok, amibe belefúrtam a lábamat, s hagytam, hogy időnként lemossa róla a vizes szemcséket a végtelen kékség újonnan megérkező habfodra. Álmaimban pedig egy domb közepén ülök egy széken, háborítatlan békében és tisztaságban, néha a szellő játszik egyet velem, majd ismét a mozdulatlanságé lesz minden. Ilyenkor mindig minden végtelenül egyszerű és a gondok mintha tényleg csupán egy másik univerzumban létező ártalmak lennének. De ott és akkor nincs semmi más, csak Te, én meg a csend. És feljössz hozzám a dombra, egy csésze kávét nyújtasz előre a hátam mögül, megölelsz vagy megcsókolsz, ahogy éppen tökéletes, majd visszamész a házunkba, igen, a mi közös házunkba, amit annyi éven át csinosítgattunk itt a világvégén, távol mindentől és mindenkitől. Ez a nyugalom. Ez a kegyelem. Bármikor elmerülhetek egy könyvben, mondjuk a Száz év magányban, de ha úgy tartja kedvem, felállhatok és lesétálhatok hozzád. Minket itt úgysem bánt senki és semmi.

S milyen különös...
Minden idilli kép, ami álmaimban kibontakozik, valamiben nagyon-nagyon markánsan hasonlít: egyikükben sincsenek túlságosan sokan."

Kívánom neked, hogy teljesüljön ez az álmod!
És ezt kívánom mindannyiunknak.

Ráhatás

"A tengerparti homok, a nyári szellő, a sötétséget megvilágító csillagok alatti út önmagukban mind-mind élettelenek.
Emberekre van szükség, hogy tartalmat adjanak a tereknek és az időknek.
Tőled nyer értelmet minden.
Vedd csak észre."

Mindent köszönök!

Minden oly távoli

Csak a szív van közel.

Túlságosan sötét

Nem írok mostanság túl sokat, és elég régen jártam itt utoljára, aminek megvan a maga oka. Viszont ha jövök, az azt jelenti, hogy valami nagyon fontos történik vagy történt vagy fog történni, de ez a bejegyzés tényleg nem írható körül megfelelően szavakkal.
Nagyon szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki ezeket a sorokat így egymás után leírta. Nem a "nagyon szeretnék" semmitmondó, közömbös értelmében, hanem annyira nagyon, hogy nem halhatok meg addig, amíg ez az ember nem jön velem szembe az utcán és nem mutatkozhatunk be egymásnak...

***

Túlságosan sötét. Annyira nagyon, hogy le se merem írni. Ilyen gondolatoknak nem szabadna emberi fejben tanyát ütni. És mégis megtörténik.
Miért van az, hogy a szerelemről mindenki csak úgy ír, mintha egy örökkön tartó, soha el nem múló rózsaszín boldogság lenne? Hiszen annyira nehéz, annyira kegyetlen választás...
Jaj, vigyázz, kit választasz!
Jaj, gondold meg jól, hogy engem akarsz-e választani!
Mert majd én leszek, aki akaratlanul megsért, s bizonyítja: szavakkal jóval egyszerűbb bántani, mint testileg.
Én leszek az, aki fájdalmat okoz a gyönyör helyett, s aki nem benned, hanem rajtad élvez el (jobb esetben).
Én leszek, aki néha részegen hazamegy, de nem tudja már a neved.
Én leszek, aki egy idő után sírva kérlel, hogy verve szeress, ráadásul értsd is meg, úgy, ahogy kell.
Én leszek, akitől elvetélsz és emberséged jelentős részét és fehér-steril kórházi ágyon hagyod.
Én leszek, aki egyszer talán még meg is ütlek.
Én leszek, akit hosszasan vársz majd éjszaka, de nem jövök.
Én leszek, aki megöregszem, pocakom nő, őszülni fogok és kopaszodni, s akivel közös életedet úgy folytatod, hogy az egyetlen izgalmat az jelenti már csak benne, hogy vajon melyik jön majd el előbb...

És végezetül én vagyok, aki a barátod maradnék, de már nem tudok.
Hidd el, én sem ezt akarom.
És szeretlek nagyon.

De gondold meg jól, hogy akarsz-e, és mit jelent neked, ha azt mondod, hogy akarsz úgy igazán. Nemcsak az élvezeteket választod meg, hanem a poklokat is, a pokloknak is azon bugyrait, amiket senki mással nem járhatsz meg - csak velem.
Átalakulóban van az életem.

Éjszakáink - Mindig ugyanaz...

Kakinomoto no Hitomaro: Magányos éj

Hegylakók útja;
mint lehajló ág,
épp' olyan girbe-gurba - 
ezen egy éjszakában
egyedül hálnom... muszáj?

Tele vagyok

Túlságosan sok minden van most bennem ahhoz, hogy kereteket tudjak neki adni.
Úgyhogy bizonytalan ideig egy kicsit szünetelni fognak a bejegyzések.

Ezt azoknak mondom, akik esetleg olvassák az ide kerülő sorokat. (: