Éjjeli utakon - A blog
... mert mind átutazók vagyunk ...
2014. június 19., csütörtök
Alakulunk
A kezed tedd szét, hogy érezd,
milyen, ha a madár
oly magasan, hogy a csőrébe
férjen be a táj,
te a virágot, én meg csak a tövist
szeretem,
nekem ne mondd, hogy bocsánat,
ilyen a szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése