Csabai Máté verse.
SZÍVEM CSÖNDES CSÖND
kabátomat úgy aggatták rám
kötélből gúzsból adtak sálat
elrepült elrepült a mátkám
elrongyolt a mindig-használat
tűzből vízbe estem
megpihennék pihennék az esten
milyen zene szól most bennem
ázott gyékény szalma nem zizeg
ki most a csend halld énekem
szép ének ez de nem mindenkinek
körhinta a lelkem
forog még félholtra verten
rabságomat más rabok szabták
hullanak ők is tiszavirág isten
létrám gyenge hasadva hasadt ág
ajtóm szürke lógok a kilincsen
ördög az én uram
haja lobog ha mezőkön rohan
kabátomat emberek adták
nadrágom szűk bokámat veri
cipőm nincsen elhagytam lásd
de az ingem még fehér és isteni
szívem csöndes csönd
nem köti sem ég sem föld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése