Csak ennyit tudtam kinyögni, amikor megláttam ezt a képet:
"- Tudod, amikor a halálról gondolkodom, valahogy mindig leragadok ott, hogy az emberek vajon miért képzelik el az utolsó utazásukat egy sétának valami sötét alagútban, aminek a végén világít a fény.
- És azon elmerengtél már, hogy miféle fényre gondolhatnak pontosan?
- Szerintem csak úgy simán valami vakító, mindent kitöltő fényre, amilyen a giccses szentképeken is árad a mennyország kapuján keresztül.
(...)
- Hát, bárhogy is van, ha létezik az a bizonyos alagút, szerintem a miénk végén egy hatalmas hold fog világítani."
Mert aki egyszer az éjszaka vándora lesz, az többet nem tarthat semmi más felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése