Barátság és szerelem menetei

Ha már képtelenség eldönteni, hogy közel vagy-e vagy távol...
Nem tudom, hogy rajongom érted, de már nem szeretlek, vagy szeretlek, de már nem rajongom érted...
Csak tudod annyira MÁS.MÁS.MÁS. minden valahogy...
Kinek kell magyarázat? Ha már ellenszenv is és méreg is. Ezek meg mit keresnek, mit keresnének, egyáltalán mit KERESHETNEK itt? 

Meglehetősen messzire jutottunk. Mindketten, együtt, mégis távol vagyunk egymástól is, önmagunktól is. (Még jó, hogy úgysem olvassa ezt senki. Jó dolog szabadon írni. Nem mintha nem vállalnám a következményeket.)

"Egy dal kísért a rádión
A membrán szétszakad,
A hangod úgy karol
Hiába érzem, értem mindegyik szavad
Nekem nem szabad
Egy más világ, dallamán
Üvöltöm át veled, az éj mély
Bársonyát.
Nézd, a hajnal járja át szárnyamat,
Nekem nem szabad..
Követhetnélek, de a szív,
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de túl közel, túl
messze vagy
Hiába látom, álmom ring a part alatt
Nekem nem szabad
Nem, nem, nem szabad
Követhetnélek, de a szív
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de egyszerre közel és
Egyszerre messze vagy
Minden határon innen, minden határon túl
Csak hallgatom, milyen könnyű vagy
Mást nem szabad...
Nekem nem szabad...
menni nem szabad...
elmenni nem szabad...
Veled..."