Szívem szerint folyamatosan rólad írnék, de olyan nehéz "hozzád nyúlni". Örülök, hogy ismerhetlek - és annyira találkoznék már veled...
"Egyikünk sem képes arra, hogy hajoljon. Gallyak vagyunk és mégsem vagyunk gallyak. Mi egyedül törni tudunk."
"Egészen másféle életet él az, aki ahelyett, hogy a mások birtokában levő bármilyen javakat nézné, azt veszi figyelembe, hogy miért mit áldoztak be az emberek."
"Néztem egyszer egy filmet egy idősödő házaspárról, ahol a feleség súlyos elmezavart kapott és úgy halt meg, hogy már meg sem ismerte a férjét, sőt teljesen idegenként tekintett rá. Felzaklatott, de nem tudtam átélni. (...)
Kevés nehezebb dolog van a magánynál. Nem a pillanatnyi, múló, ideiglenes magányról beszélek, hanem az élet végéig szóló társtalanságról. Amikor elhagynak azok, akikhez senki más nem hasonlítható, és akikről azt hitted, hogy egyszerűen nem mehetnek el, mert örökké élniük kell. (...) Asszisztálni az ilyen emberek halálához a lehető legszörnyűbb dolog, amit ember vállára tehetnek ebben az életben.
Most, hogy már egyikőtök sincs velem, minden megtett lépés egy valódi világháború. (...)
Arra jöttem rá, hogy semmi más nem fontos, csupán az, hogy mi jelentünk, jelentettünk valamit egymásnak. És ez nem függhet attól, hol vagyunk és hányan vagyunk ott. Mert mi egyek vagyunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése