Dühöngés - mert megérdemlem

Figyelem! A következő bejegyzés nyomokban zaklatott lázongásokat tartalmazhat! Akinek érzékeny erre a lelke, kérem, most hagyja abba az olvasást! Én szóltam.

Nem olyan régen vágták a fejemhez ezt így, szó szerint: "Akaratos ember vagy. Nehezen fogadod el, hogy másnak is lehet igaza."
Esküszöm, minden önkritikámat és objektivitásomat összeszedve mondom, hogy nem állítanám magamról, hogy a megértés és a végtelen empátia álarca mögé bújva élem a mindennapjaimat, miközben lelkem mélyén senkit és semmit nem fogadok el magamon kívül, mert pontosan tudom, hogy nagyon sok dolog van, amit akkor sem vesz be a gyomrom, ha egyébként tényleg nagyon törekszem arra, hogy a lehető legtöbb dolgot elfogadjam és megértsem, és ezt az elvet ráadásul hirdetni sem vagyok rest. 
Szóval mindennek tudatában közölném, hogy baromira örülnék már végre én is valakinek, aki nem ért, nem is akar megérteni, egyszerűen csak elfogad úgy, ahogy vagyok.

Például úgy, hogy...

- képtelen leszek valaha is MSZP-s tollat a kezembe venni és azzal írni, akkor már inkább ceruza vagy semmi (és akkor is látványosan eldobom a kezemből, ha történetesen a síri csönd uralta könyvtárban ülünk és mindenki felkapja rá a fejét)
- akárkit, akárhol leszólok, ha vörös csillagot visel magán
- nem biztos, hogy akárkit, akárhol, de azért többségében szívesen megkérdezem bárkitől, hogy mit tud Che Guevera személyéről, mert felteszem, ha már magán viseli az arcát, biztos többet tud róla annál, hogy "forradalmi hős"
- úgy gondolom, a Bibliát mindenkinek olvasnia kellene legalább egyszer, függetlenül attól, hogy mi a vallási meggyőződése, mert rengeteg mindenre tanít és emellett még szórakoztató is szerfölött
- nem gondolom a világot feketének és fehérnek, de azt sem gondolom, hogy a világban nincs fekete és/vagy fehér - ezek ugyanúgy a színpaletta részei, hiába akarunk mindent szivárványszínűre festeni fene nagy szabadelvűségünkben

Olyan jó, hogy már megint sikerült felhúzni. És olyan jó, hogy most legalább bele lehet menekülni a tanulásba - de tényleg! 
Szóval szeretnék valakit... Bár lassan már úgy érzem, hogy ennyi erővel blogírás helyett egy társkeresőre is felrakhatnám magam. Dráma vége.

U.i: Ja, és ha igazán szűk látókörű és intoleráns barom lennék, akkor naponta őrjöngenék, hogy magyar szakra csak balliberális b*zi f*szok járnak apuci meg anyuci pénzén művelődni, illetve szélsőjobbos hűdemagyarvagyok ősfigurák, de hát nem teszem ezt, emberek!