Ők

IGEN. 
Nagyon kellett nekem ma hajnalra már ez a zene. Hihetetlen, milyen régen hallgattam utoljára. Pedig úgy szeretem. És akárhányszor hallom, a hideg kiráz és izzadni kezdek. A szó legszorosabb értelmében.
NEM.
Nekem kivételesen nem az ominózus film jut róla eszembe (bár az a film tényleg nem semmi...), mint mindenki másnak. Engem mástól kap el a libabőr. Mert ebben a zeneműben annyira, de annyira benne vannak, hogy az egészen kifejezhetetlen. Minden pillanatában szerepel a passiójáték, amit végigvisznek mind a négyen...
Ha valaha filmet készítenének a történetünkről, tudom, hogy ez már nem lehetne a kísérőzenéje a a Rekviem miatt. Talán ezért sem lesz soha film (se). 

Vajon amikor sok embertől megkapom, hogy kicsit örökké "elérhetetlennek" vélnek, arra gondolnak, hogy érzésem szerint sosem fogok tudni élő embert úgy és annyira szeretni, mint Őket?