2013. október 18., péntek

Apró morzsák

- hétfő reggel hajnalban kelek, a fél ötös vonaton alszom, eszem, olvasok és tanulok, aztán pedig rohanok órára, ami zseniális, de mindig elalszom rajta és bűntudatom van, s hogy ez a nap folyamán ne forduljon elő többet, a kétórási előadás előtt nagyon keményen kielégítem a koffeinszükségleteimet
- három óra alvás után, még mindig hétfőn a gépteremben ügyelek fél éjfélig és imádom, amikor félálomban gyönyörködhetem a tizedikről Budapest éjszakai csodáiban meg abban, hogy annyira ÉN vagyok OTT és minden, ami fontos volt/lesz nekem kívül és belül az életem során (annyi minden van az éjszakában...)
- szörnyen nyúzott vagyok és máskor sem alszom valami sokat hétköznapokon, beesik az arcom, ráncosodom, fáradékonnyá és hisztissé tudok változni, mint száz menstruáló nő, csak sokkal rosszabb (szóval oroszlánoskodom, néha még óbégatok is - de csak azért, mert nem jut eszembe az a hangutánzó szó, basszus...), de mégis akad, aki szeret, azt hiszem, és ebben van valami nagyon végletesen megható és szép a számomra
- túljutottam a holtponton és igazán imádom, amit csinálok, csinálhatok, minden nap egy ajándék, amiért a tanulás és a szórakozás között nincsenek falak (gazdaságtöriből meg majd kitalálunk valamit...)
- az irodalomelmélet a kedvencem, meg a nyelvészet(!!!)
- ásványvíz, csoki, "ételszerű izék"
- még mindig imádom a fekete színt, de már nem szeretnék eltűnni (bár szerintem feltűnési viszketegségem sincs)
- tanulás, könyvtár, tanulás, utazás, tanulás, meg valami más, ami hónapokra feltölt
- rajongok a teaházi kalandjainkért
- rajongok a művészmoziért
- rajongok a Vígszínházért
- rajongok az olvasókörért
- rajongok a kortárs filmklubért
- rajongok a kolis bulikért (tényleg mi vagyunk a legjobbak!)
- rajongok a szobatársaimért
- rajongok a szinten és az alsóbb szinteken még néhány emberért (de úgy általában véve az egész közösségünkért)
- rajongok azért, hogy nem vagyok lusta futni
- rajongok azért, hogy olyan szaktársaim és barátaim vannak, amilyenek
- rajongok azért, amiért senki sem tudja elhitetni velem, hogy nem baj, ha az embernek vannak bizonyos elvei, amikhez ragaszkodik, ahogyan azt sem, hogy az élet nem egy öncélú élvezethajkurászás, hogy csak nekem legyen jó és semmi más nem számít

De leginkább azért rajongok, hogy "most nyugalom van, kevés lázadás"...
És balmosoly. (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése