Kedvességek

Nem tudtam találóbb címet kitalálni a most következő sorokhoz (meg hát egy férfiember mégsem írhatja azt, hogy "cukimukiságok", mert mégis hogy nézne az már ki?!). Egy Sister nevű lány blogján találkoztam a Rájátszással, az idézetek is onnan lesznek. (Hogy miről beszélek?)

Hogyan lehet ennyire kedves-aranyos, mégis mélyre hatoló sorokat írni egyáltalán? Szálinger Balázs költeményei.

"De nem lesz baj
Ugyan már nem lesz baj
Te kicsi kócos
Kisimogatlak majd
Nem hal meg senki sem
Kedvesem"

(Haj)

"Megragadjuk exobolygó üstökét
A testünket elnyeli a vaksötét
Aranykapu mind egy szálig kihörpints
Elmegyünk mert itt maradni időnk sincs"

(Vigasztalós)

"Látod, ilyen vagyok édes,
konzerven és levesporon élek,
s úgy kerülök a túlra át,
hogy összetart
a nátriumbenzonát.
Nem hullik részeire a testem,
mikor a föld fölé hív 
újra az isten.
Mikor felszínre kerül minden:
csontszülők, csontgyerekek,
csontcsalád."

(Nátriumbenzonát)

Teljesen a hatásuk alá kerültem ezeknek a verseknek.

***

Napi muzsika: