Komolyan mondom, tudom, hogy nevetséges vagyok, de még mindig nem tudtam túltenni magam egy dolgon.
Szóval az emelt magyar érettségi versfelismeréssel nyitott, amiben öt versrészletet kellett felismerni, a gazdájának a nevét pedig a kihagyott helyre leírni. Ötből négy ment is, utólag szörnyen dühít, hogy nem ismertem fel a Kocsi-út az éjszakában című Ady-verset, de most mégis...
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
(Egyébként minden vers a Holdhoz vagy az éjszakához kapcsolódott.)
Hogy írhatott már ilyet ez az Ady...?! Ez nekem még továbbra is annyira szörnyen tipikusan kosztolányis, hogy ma is gondolkodás nélkül az ő nevét írnám.
Kész vagyok. Vagy csak az agyamra ment a negyven fok. Vagy csak így lázadok, hogy hirtelen annyi mindent kellene csinálni, hogy direkt nem azzal foglalkozom, amivel kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése