Szerelem

Ahogyan hosszú, derékig érő, hullámos szőke hajad leomlik, s te valószínűleg nem is tudod, hogy éppen olyan vagy, mintha legszebb álmaimból léptél volna elő, teljesen elvarázsolsz. Igen, egy mediterrán, forró, tengerpartos álomból való vagy. Szereted azokat a felsőket, amikből kibukkannak finom, selymes kis vállaid, ami már kínzás, ráadásul féltékennyé is tesz, mert pontosan tudom, hogy nem én figyelem egyedül őket. Ugye te is tudod? Mert néha úgy érzem, ezzel is csak azt akarod üzenni, hogy teljesen reménytelen. Néha meg úgy, hogy épp ellenkezőleg. Egyszer úgy megkérdezném tőled, szerinted miért nem élhetünk egy álomvilágban, amiben csak úgy ki lehet szakadni a jelenből, el lehet rabolni egymást valamiféle csodába, s ha nagyon megszeretjük, ott maradhatunk megöregedésünkig és halálunkig boldogan, szerelmesen.