Túlságosan sötét

Nem írok mostanság túl sokat, és elég régen jártam itt utoljára, aminek megvan a maga oka. Viszont ha jövök, az azt jelenti, hogy valami nagyon fontos történik vagy történt vagy fog történni, de ez a bejegyzés tényleg nem írható körül megfelelően szavakkal.
Nagyon szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki ezeket a sorokat így egymás után leírta. Nem a "nagyon szeretnék" semmitmondó, közömbös értelmében, hanem annyira nagyon, hogy nem halhatok meg addig, amíg ez az ember nem jön velem szembe az utcán és nem mutatkozhatunk be egymásnak...

***

Túlságosan sötét. Annyira nagyon, hogy le se merem írni. Ilyen gondolatoknak nem szabadna emberi fejben tanyát ütni. És mégis megtörténik.
Miért van az, hogy a szerelemről mindenki csak úgy ír, mintha egy örökkön tartó, soha el nem múló rózsaszín boldogság lenne? Hiszen annyira nehéz, annyira kegyetlen választás...
Jaj, vigyázz, kit választasz!
Jaj, gondold meg jól, hogy engem akarsz-e választani!
Mert majd én leszek, aki akaratlanul megsért, s bizonyítja: szavakkal jóval egyszerűbb bántani, mint testileg.
Én leszek az, aki fájdalmat okoz a gyönyör helyett, s aki nem benned, hanem rajtad élvez el (jobb esetben).
Én leszek, aki néha részegen hazamegy, de nem tudja már a neved.
Én leszek, aki egy idő után sírva kérlel, hogy verve szeress, ráadásul értsd is meg, úgy, ahogy kell.
Én leszek, akitől elvetélsz és emberséged jelentős részét és fehér-steril kórházi ágyon hagyod.
Én leszek, aki egyszer talán még meg is ütlek.
Én leszek, akit hosszasan vársz majd éjszaka, de nem jövök.
Én leszek, aki megöregszem, pocakom nő, őszülni fogok és kopaszodni, s akivel közös életedet úgy folytatod, hogy az egyetlen izgalmat az jelenti már csak benne, hogy vajon melyik jön majd el előbb...

És végezetül én vagyok, aki a barátod maradnék, de már nem tudok.
Hidd el, én sem ezt akarom.
És szeretlek nagyon.

De gondold meg jól, hogy akarsz-e, és mit jelent neked, ha azt mondod, hogy akarsz úgy igazán. Nemcsak az élvezeteket választod meg, hanem a poklokat is, a pokloknak is azon bugyrait, amiket senki mással nem járhatsz meg - csak velem.
Átalakulóban van az életem.

Éjszakáink - Mindig ugyanaz...

Kakinomoto no Hitomaro: Magányos éj

Hegylakók útja;
mint lehajló ág,
épp' olyan girbe-gurba - 
ezen egy éjszakában
egyedül hálnom... muszáj?