Túlságosan sötét

Nem írok mostanság túl sokat, és elég régen jártam itt utoljára, aminek megvan a maga oka. Viszont ha jövök, az azt jelenti, hogy valami nagyon fontos történik vagy történt vagy fog történni, de ez a bejegyzés tényleg nem írható körül megfelelően szavakkal.
Nagyon szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki ezeket a sorokat így egymás után leírta. Nem a "nagyon szeretnék" semmitmondó, közömbös értelmében, hanem annyira nagyon, hogy nem halhatok meg addig, amíg ez az ember nem jön velem szembe az utcán és nem mutatkozhatunk be egymásnak...

***

Túlságosan sötét. Annyira nagyon, hogy le se merem írni. Ilyen gondolatoknak nem szabadna emberi fejben tanyát ütni. És mégis megtörténik.
Miért van az, hogy a szerelemről mindenki csak úgy ír, mintha egy örökkön tartó, soha el nem múló rózsaszín boldogság lenne? Hiszen annyira nehéz, annyira kegyetlen választás...
Jaj, vigyázz, kit választasz!
Jaj, gondold meg jól, hogy engem akarsz-e választani!
Mert majd én leszek, aki akaratlanul megsért, s bizonyítja: szavakkal jóval egyszerűbb bántani, mint testileg.
Én leszek az, aki fájdalmat okoz a gyönyör helyett, s aki nem benned, hanem rajtad élvez el (jobb esetben).
Én leszek, aki néha részegen hazamegy, de nem tudja már a neved.
Én leszek, aki egy idő után sírva kérlel, hogy verve szeress, ráadásul értsd is meg, úgy, ahogy kell.
Én leszek, akitől elvetélsz és emberséged jelentős részét és fehér-steril kórházi ágyon hagyod.
Én leszek, aki egyszer talán még meg is ütlek.
Én leszek, akit hosszasan vársz majd éjszaka, de nem jövök.
Én leszek, aki megöregszem, pocakom nő, őszülni fogok és kopaszodni, s akivel közös életedet úgy folytatod, hogy az egyetlen izgalmat az jelenti már csak benne, hogy vajon melyik jön majd el előbb...

És végezetül én vagyok, aki a barátod maradnék, de már nem tudok.
Hidd el, én sem ezt akarom.
És szeretlek nagyon.

De gondold meg jól, hogy akarsz-e, és mit jelent neked, ha azt mondod, hogy akarsz úgy igazán. Nemcsak az élvezeteket választod meg, hanem a poklokat is, a pokloknak is azon bugyrait, amiket senki mással nem járhatsz meg - csak velem.
Átalakulóban van az életem.

Éjszakáink - Mindig ugyanaz...

Kakinomoto no Hitomaro: Magányos éj

Hegylakók útja;
mint lehajló ág,
épp' olyan girbe-gurba - 
ezen egy éjszakában
egyedül hálnom... muszáj?

Tele vagyok

Túlságosan sok minden van most bennem ahhoz, hogy kereteket tudjak neki adni.
Úgyhogy bizonytalan ideig egy kicsit szünetelni fognak a bejegyzések.

Ezt azoknak mondom, akik esetleg olvassák az ide kerülő sorokat. (:

Szerelem

Ahogyan hosszú, derékig érő, hullámos szőke hajad leomlik, s te valószínűleg nem is tudod, hogy éppen olyan vagy, mintha legszebb álmaimból léptél volna elő, teljesen elvarázsolsz. Igen, egy mediterrán, forró, tengerpartos álomból való vagy. Szereted azokat a felsőket, amikből kibukkannak finom, selymes kis vállaid, ami már kínzás, ráadásul féltékennyé is tesz, mert pontosan tudom, hogy nem én figyelem egyedül őket. Ugye te is tudod? Mert néha úgy érzem, ezzel is csak azt akarod üzenni, hogy teljesen reménytelen. Néha meg úgy, hogy épp ellenkezőleg. Egyszer úgy megkérdezném tőled, szerinted miért nem élhetünk egy álomvilágban, amiben csak úgy ki lehet szakadni a jelenből, el lehet rabolni egymást valamiféle csodába, s ha nagyon megszeretjük, ott maradhatunk megöregedésünkig és halálunkig boldogan, szerelmesen.

Századik

Sokat gondolkodtam, mi is lehetne úgymond "méltó" a századik bejegyzésnek.
Aztán hamar dűlőre jutottam magammal.
Mert mi más is lehetne, ha nem egy olyan kép, ami mindent az égvilágon kifejez?

Van-e csodálatosabb dolog az éjszakai létezésnél?
Boldog századikat magamnak, nekünk!

Lámpás

Gyújts fényt az éjszakában! 
Túl nagy a csend és a sötétség.
Jövőre, veled, ugyanitt.
És holnap éjjel, majd valaki mással.
Igen, éppen vele.
Ott, a nagyon jól megszokott helyen.
Senki más nem tud róla, csak ő meg én.
Kissé töredezett ez a valóság, nem?
Van egy lista...
Ó, jaj, ha mindenki mindent tudna.

Vegye hát kezdetét...
És éljük túl, srácok!
Szurkolni fogok, hogy ne fájjon annyira. Hogy tudjuk élvezni. Boldog vagyok, hogy veletek lehetek és veletek csinálhatom végig.

Sor(s)ok

Egyesek már nem állhatnának távolabb a szívtől.
És mások már nem lehetnének közelebb.
Meglehetősen el vagyunk fáradva.
És annyi minden összegyülemlett mostanra.
"Legyen úgy, ahogy nem szabad."
Túl rövid a hétvége.
Semmit sem bánok.
Túl sok a bárcsak és a ha...
Ideje lenne már hazamenni egyszer.
Miért kel fel folyton a nap?
Megváltozott az útja annak, ahogy a csókot adod.
Veszélyes helyekre jársz te el mostanában...
Nekünk pedig egyre aggasztóbb a listánk a távlati terveinkről.
Mintha minden út macskaköves lenne.
Vagy legalábbis a legfontosabb utak mindig azok.
Döbbenet és őrület.
Életművünk címe úgyis a Másnap lesz.
Sok a tennivaló és kevés az idő.

Hogy félhetnénk a haláltól, ha az egyik metaforája az örök éjszaka?