Valaki dübörög belül

Már megint.
Ez egy ilyen aktív év.
Megint egy részlet, amiről ugyanúgy azt hittem, hogy az örök titkok ládájába marad bezárva és soha nem kerül felszínre.
Megint van némi valóságalapja.
De többnyire azért mégis fikció.
Ha lesz újévi fogadalmam, hát ünnepélyesen megfogadom, hogy jövőre értelmesebb bejegyzéseket hozok...


*Néha igazságtalannak érzem ezt a játszmát, amit az élet űz velem. Ilyenkor kihúzom magam, a tükörbe nézek és büszkén, bátran belemondom a saját képembe: nem akarok sokat. 
Csak ülni a tengerparti homokban és elveszni a szemében Valakinek, miközben a kezét szorongatom. Nem szólunk egymáshoz, haját belefújja tökéletes arcába a szél, majd amikor megkérdezem, hogy így ülünk-e nyolcvanévesen is, ő is megszorítja a kezem és azt feleli, hogy nem, én pedig beleremegek a szerelembe.
Vagy meztelennek lenni vele egy hideg tér közepén az utcán és felmelegíteni egymás testét, esetleg közösen belehalni a fagyba, mosollyal a szánkon.
Vagy forró kandalló előtt szeretkezni addig, amíg el nem ájulunk.
Vagy szorongatni egy autó hátsó ülésén és végigcsókolózni az utat, aminek nem lényeges sem a kiinduló-, sem a végpontja, mert egyedül az utazás az, ami számít.
Vagy egyszerűen csak létezni és nem gondolkodni és nem beszélni, csak érezni és tenni, amit kell.
Nem képzelt dolgokba beleszeretni.
Igen-igen... A világot akarom. Minden világot.*

Az Óda árnyalatai

Nem, nem ötven.

"Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz."

Boldog Karácsony

Öt évvel ezelőtt ültem a kertben és éppen nagyon boldogan hintáztam. Örültem a nyárnak. Aztán egyszer csak történt valami. Nem azt akarom mondani, hogy úgy csapódtak az életembe, mint egy meteor, de azért akkora túlzás sem lenne. Sokáig nem akartam elhinni, hogy bárki lelke kifeszíthető (mondjuk, a konzervatívság kedvéért) egy asztalra. Aztán jöttek még többen... És mire megemésztettem az előbbit, máris meg kellett békélnem a gondolattal, hogy a lelkem nem egyedül az enyém, hanem osztoznak, vagyis osztozunk rajta. Bár erről nehéz írni, mert ezt a rejtvényt a mai napig fejtegetem. Most leginkább ott tartok, hogy sok csodálatos lélek nőtt ki, nőtt túl engem. És nem lehettem sokáig az apjuk. (Nem is voltam jó apjuk arra a rövid időre sem.)

"Azok az emberek, akiknek találkozniuk kell, úgyis megtalálják egymást."
És tényleg nincs semmilyen különlegesség, amivel egyedül lennénk. Ha hárman vagyunk az egész világon, valahogy hárman keresztezzük a másik életét. 

Igazából a karácsony kapcsán most arról szerettem volna főleg írni, hogy mekkora öröm a játék. Az őszinte, igazi játék.
Azok, akik velem élnek, sokféle játékot ismernek, sokat űztek kényszerből, elkeseredettségből, menekülésből (a magány elől)... Tudják, mit jelent a "jövőre veled ugyanitt", az orosz ruletten pedig szerintem már csak nevetnének. Talán az egyetlen, amiért irigylem őket, az az "egy nap az élet" nevű játék. Zavarba ejtő odaadással és komolysággal tudják csinálni. (Ezzel kezdődik el az egész...)
De nem ismerik a játék felszabadult, szent oldalát. A tét nélküli unalmat. A nyugalmat. Remélem, az ő útjuk is elér egyszer idáig... Mert az éjjeli utak sosem fogynak el, akkor sem, ha ünnepi fények világítják meg az éjszaka sötétjét.

Szép napokat mindenkinek!
Mi pedig jövőre is folytatjuk tovább, rengeteg mindennel mögöttünk - és remélhetőleg még ezerszer annyival előttünk.

Vizsgaidősuck

Robert ajánlásával...

 Seregeink harcban állnak!
"Á, tehát csak ennyi? Hát jó. Kihívás elfogadva."
Ricsike, neked pedig ideje abbahagyni a semmittevést és karácsony alkalmából megrázni magad egy kicsit. Mindent tudsz, miért.
(Azért egy kicsit még "wake me up when january ends"... De csak egy kicsit már.) 

És a felfegyverkezett időszak zenéje pedig egyértelműen ez:

 (mert jó és kész)

Jegyzetek, avagy sok marhaság

Én és a sokatmondó címek...
Mikor beszélsz komolyan, ha azt mondod, hiszel valamiben? 
"Ricsi, neked akkor is lilásan-feketésen sötét a szemed alatt, amikor fél napot alszol."
Atyám, kérlek mondd, hogy nem születünk eredendően jónak vagy gonosznak!
Egy nap múlva karácsony és semmi karácsonyi. Bocsánat attól, aki véletlenül idetévedt!

Szóval van a sterilitás a levegőben, amiben aztán megjelennek a kések. 
És komolyan elhiszed, hogy már nem lehet rosszabb - de máris megfagynak a pengék.
Vagy még be is rozsdásodnak előtte?
Ha a kimért idegenség (???) fájna, már belehaltál volna a fájdalmába.
Más nem enyhíti, tőled enyhül...
"Voltál valaha valakim..."
Nem itt, nem ebben az életben, hanem egy előzőben, de biztos vagyok benne, hogy igen. 
És még leszel is.
"Minden életedben ott leszek én."
Kérlek, Istenem, engedd, hogy így legyen!
Jönnek még jobb idők. Hidd el! 
Most pedig fagyott, rozsdás kések közt (nem) kell (túl)élni.

Dénes közjátéka

Hé, te srác, mi az, hogy nincs idő regenerálódni? Menten felképellek!
Különben meg egyre jobb képeket találsz "rólam". Vagy maradhatunk annyiban, hogy ez már nem olyan szar (tudom-tudom, te ezt kicsillagoznád, mert akkora nagy szent vagy... szóval bocs). Egyszer megkérdeznélek, melyiken hány éves vagyok. A hajhossz és a tetkók száma nem minden esetben árulkodó.
De igazából most csak annyit akarok, hogy vedd magad észre! Ugye nem kell megrázni? (Ha kell, tudod, hogy én bármikor örömmel megteszem.)
Mi azért vagyunk ilyen szétcsúszott balekok, hogy te rendben legyél. Vili?

Oké, azért egy slukk még belefér közösen. Vagy kettő.

Készülődés

Várni az év legszebb, legtartalmasabb ünnepét, a karácsonyt.
Háromig aludni, teljesen nyugodtan és büntetlenül, majd mosolyogva felébredni.
Délután hatkor még álmosnak lenni, forró kávét és teát felváltva iszogatni.
Ötféle sütit készíteni a konyhában egyszerre, közben sokat-sokat beszélgetni.
Nem gondolni gondra, bajra, kötelességekre, mert úgysem szűnnek meg és úgyis megvárnak.
Olvasni egész nap, és teljesen fellelkesülni, hogy lehet még klasszikus vámpírtörténettel is találkozni, amiben nincs szex, ráadásul még ijesztő is.
Feltekerni a fűtést és nézni a kinti hideget, közben sejtekig érezni, ahogy jön az ihletáradat.
Segíteni bepakolni a  nagybevásárlásból. 
Házat díszíteni.
Szeretni és szeretve lenni.
Beszélgetni azokkal, akik máris hiányoznak.
Beszélgetni azokkal, akik mindig itt vannak.
Narancsot hámozni, mogyorót törni, fenyőfáért rohangálni.
Ajándéklistát készíteni.
Szeretetet kapni és szeretetet adni.
Megtanulni és elfogadni egy csomó dolgot, nem belehalni, sőt élvezni.
Teljesnek, egésznek, boldognak érezni magad.

Még mindig távol lenni... De már közeledni...